fbpx

 

A mindennapokban talán nem is gondolunk bele abba, hogy az érzelmeket és az érzelmek kezelését ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint a cipőfűző megkötését vagy éppen a szorzótáblát. Szülőként pedig segítenünk kell a gyermekünknek abban, hogy megtanulhassák helyesen megélni és kezelni a saját és mások érzelmeit, még ha azok nagyok és nehezek is. Ebben szülőként mi vagyunk a példaképek és mentorok. Jó ezért, ha tudatosan felkészülünk ezekre a helyzetekre.

Az érzelmek természetes jelenségek

Az érzelmek a mindennapi életünk részei, a bennünket körülvevő környezet eseményeire adott természetes válaszreakciók. Tudnunk kell, hogy minden érzelmünknek megvan az oka és értelme. Az érzelmek energiáit – különösen az olyan nehéz érzelmekét, mint a düh, a zaklatottság vagy a hiszti -, olykor nem is olyan egyszerű megfelelően kezelnünk, a gyerekeknek pedig még sokszor nincsenek meg a szavaik, kifejező eszközeik az érzelmek helyes kezelésére, ráadásul kicsik még ahhoz, hogy tudatosan tudják az érzelmeik energiáit keretezni és érzelmeiket megérteni. Szülőként viszont sokat segíthetünk nekik abban, hogy megtanítsuk őket átkormányozni az érzelmek tengerén.

Amikor a gyermekünk zaklatott, hajlamosak vagyunk mi is zaklatottá válni, és ahelyett, hogy támogatóan válaszolnánk az érzelmeikre, leginkább csak reagálunk.

Sokszor megesik az, hogy mi magunk is nehezen viseljük a gyermekünk nehéz érzelmeit, esetleg elbizonytalanodunk, tehetetlennek érezzük magunkat, és ilyenkor hajlamosak vagyunk hárítani, ignorálni az ő zaklatottságukat, például azt mondjuk, hogy „nyugodj meg”, „minden rendben van”, „nincs is semmi baj”. Pedig a gyermekünk számára éppen nehéz az adott helyzet, amit nem tud kezelni, és ezek a visszajelzéseink nem segítenek neki abban, hogy ki tudjon jönni a zaklatottságából. Ezek a visszajelzéseink ugyanis azt üzenik neki, hogy amit érez, az nincs, nem fontos vagy rossz az, hogy ő most így érez. Ezzel pedig tovább fokozzuk a gyerekünk zaklatottságát, hiszen úgy érezheti, hogy magára maradt a nehéz érzelmeivel egy számára nehéz helyzetben.

Amikor a gyerekeket túlterhelik a nehéz érzelmek, akkor az a feladatunk, hogy megosszuk velük a nyugalmunkat, és nem pedig az, hogy kapcsolódjunk az ő káoszukhoz. – L.R.Knost

L.R.Knost meglátása nagyon jól mutatja azt, hogy felnőttként sokat tehetünk a gyermekünk megnyugvásáért azzal, hogy keresztülvezetjük őket az érzelmeiken, onnan indulva, hogy megnevezzük és visszatükrözzük az érzelmeket, egészen az érzelmek helyes kifejezéséig. A szavaink és az érzelmeikre adott válaszaink megkönnyebbülést hozhatnak a számukra vagy még nagyobb kétségbeesésbe taszíthatják őket. Fontos, hogy tudatosak legyünk ezen a téren.

Összegyűjtöttünk ezért nektek tíz olyan mondatot, mely segíthet a gyerekeknek a nehéz érzelmek kezelésében, íme:

 

10 mondat, amivel szülőként segítheted a gyermekedet a nehéz érzelmeik kezelésében

 

  1. Rendben van az, hogy most zaklatott vagy – rendben van, hogy ilyen érzésed van

Az egyik legfontosabb dolog, amit szülőként megtaníthatsz a gyermekednek, hogy az érzelmek természetesek, sőt az érzelmek hasznosak és szükségesek. Ezzel elismered az ő érzéseit, validálod (jóváhagyod) az érzelmeit, és megmutatod, hogy az érzésektől – még a nehéz és negatív érzésektől – nem kell félni, nem kell őket elkerülni.

 

  1. Hallak téged – itt vagyok neked – itt maradok veled

Az egyik legnagyobb támogatás, amit egy embernek adhatunk, az az, hogy együtt vagyunk vele az ő érzéseivel. Hogy megtartjuk őt az érzelmeiben. Ezt a megtartást „holding”-nak hívjuk. Ezt a megtartást te is meg tudod adni a gyermekednek úgy, hogy együtt vagy vele az ő érzelmi terében. Egyszerűen csak légy jelen vagy és maradj vele. Ezzel megtapasztalhatja azt, hogy az érzelmei elviselhetők.

Ahhoz, hogy meg tudd őt tartani, az a kulcs, ha megérted, hogy a gyermeked érzelme és viselkedése két külön dolog, és ezeket el tudod egymástól választani. Látod a gyermeked viselkedését, amin esetleg változtatnál, viszont egyúttal megérted az ő érzelmeit is, amik rendben vannak.

 

  1. Rendben van, hogy így érzed magadat. Az viszont nincs rendben, hogy ……… (viselkedsz).

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy kijelöljék számukra a határokat. A határok nem feltétlenül korlátozások, inkább iránymutatások, melyek biztonságot nyújtanak. Szülőként neked kell meghúzni a határokat azon a téren is, hogy miként fejezheti ki a gyermeked az érzelmeit. Ahogy fent is írtuk, az érzelem mindig valid, a hozzá kapcsolódó viselkedés viszont nem feltétlenül helyes, így azt sem lehet megengedni, hogy például a dühét úgy vezesse le, hogy másokat megüt. Az lehet egy szabály, hogy másokat bántani nem szabad. Szülőként pedig nem fogod megengedni, hogy másokat bántson, akkor sem, ha dühös. Mint szülője ott vagy vele, segíted őt, hogy kezelje a dühét, mert a düh érzése rendben van, viszont nem engeded meg számára azt, hogy a dühével másokat bántson.

Segítheted őt azzal is, hogy engeded, hogy egy kicsit félrevonuljon, adjon időt magának, hogy átgondolhassa, hogy milyen egyéb módon tudná levezetne a benne felgyűlt frusztrációt, milyen módon tudná másként kezelni a helyzetet.

 

  1. Ahogy most érzed magad, nem tart örökké. Rendben van, hogy most így érzel. Ez el fog múlni és hamarosan ismét jól fogod érezni magadat.

A gyerekek időérzékelése egy kicsit más, mint felnőtteké, és a különösen nehéz érzelmek hatása alatt akár úgy is érezhetik, hogy itt és most a világ végetért, vagy más soha többé nem fogják magukat jól érezni. Előfordult már veletek is, hogy a gyereked egy nehéz helyzetben úgy érzi, hogy „Ez a legrosszabb nap!”, majd negyedóra múlva ő már jókedvűen megy a barátai után, te pedig érzelmileg kifacsarva azon gondolkozol, hogy miként csinálod végid a napot? Mintha az előbbi érzelmi kitörés meg sem történt volna. Gyakori eset, hogy szülőként sokszor számunkra nehezebb elengedni a gyermekünk nehéz érzelmeit, mint nekik, de ha észben tartjuk, hogy a gyerekek az érzelmeiken hamar túl vannak, az a szemlélet segíthet nekünk is abban, hogy kevésbé intenzíven éljük meg az ő érzelmeiket.

Másrészről, ha tudatában vagyunk annak, hogy az érzelmek nem tartanak örökké, akkor könnyebben megengedjük magunknak, hogy átérezzük őket.

 

  1. OK, vegyél egy nagy levegőt, tarts egy kis szünetet, ülj le és engedd el magad pár percre.

Nem is olyan egyszerű dolog az, hogy csak úgy leüljünk az érzelmeinkkel, hogy megengedjük magunknak érezni őket és együtt lélegezzünk velük. Mégis, ha ezt meg tudjuk tenni, akár csak pár percre is, akkor az érzelmek hamarabb tovább szállhatnak.

Talán ez az egyik legfontosabb tanítás. A gyermekeddel együtt csak maradj benne az érzelemben pár percig, engedjétek magatoknak érezni az érzelmet, hogy hamarabb tovább szállhasson. Ebben segíthet az, hogy ha tudjátok, hogy az érzelmek nem tartanak örökké. Így azt is megtanítod a gyermekednek, hogy vegye észre, tudatosítsa és fogadja el az érzelmeit, majd engedje őket tovább, ahelyett, hogy elfojtaná őket, mert akkor csak a mélyben okoznak neki további fájdalmat.

Ebben a pár percben beszélgethettek arról, hogy milyen ez az érzelem, mi okozhatja, mit üzenhet neki, vagyis segíthetsz a gyermekednek abban, hogy jobban ki tudja fejezni az érzelmeket, legyenek rá szavai.

 

  1. Te jó vagy és kedves.

Előfordul, hogy olykor-olykor szétesünk vagy összeomlunk, mert dühösek vagyunk vagy frusztráltak. Ez mind rendben van. Mégis ezeknek hatására csinálhatunk olyan dolgokat, melyek nem jók, később megbánjuk őket. Hasonlóan van ez a gyerekeknél is.

Amikor a gyerekek néha rossz dolgokat tesznek vagy hibáznak, az pusztán a viselkedésük, nem pedig az személyiségük. Ez egy rendkívül fontos üzenet. Próbáljuk őket nem a viselkedésük alapján megítélni.

Kutatások bizonyították, hogy ha a gyerekekkel tudatosítjuk azt, hogy ők valójában kedvesek, akkor a gyerekek több nagylelkűséget tanúsítanak. Rendszeresen tudatosítanunk kell azt a gyermekünkben, hogy nem számít, hogy milyen érzelmeik vannak, attól ők még jók, kedvesek és szerethetők.

 

  1. Itt vagyok, amikor szükséged van rám.

Szülőként talán megélhetted már azt is, hogy a gyermeked nagyobbá teszik az érzelmeit, mint amekkorák, pusztán azért, hogy több figyelmet kapjon tőled. Ez egy igazi talány, mely azt jelzi, hogy a gyermekednek több figyelemre és kapcsolódásra van szüksége tőled. De nem most, hanem később, amikor már lenyugodott.

Honnan tudhatod azt, hogy a gyermeked a figyelmedért túlozza az érzelmeit? Például abból, amikor elutasítja az ölelésed és a megnyugtatásodat, és még jobban sír. Vagy amikor a megnyugtatására korábban már bevált valamennyi taktikád kudarcot vall. Ilyenkor úgy érzed, hogy hiába validálod és ismered el az érzelmeit, az csak olaj a tűzre, tovább eszkalálhatja a helyzetet.

Ilyenkor az tud segíteni, hogy ha elismered a gyermeked érzelmeit és lehetőséget adsz neki arra, hogy saját magát szabályozza. Például: „ Látom, hogy ez most nagyon felzaklat téged. Elfogadom, hogy most zaklatott vagy. Úgy látom, hogy amit mondok vagy teszek, az nem segít. Ugye emlékszel, hogy mit szoktál tenni, amikor zaklatott vagy, hogy megnyugodjál? Én itt vagyok, amikor szükséged van rám.”

Nem arról van szó, hogy magára hagyod a gyermekedet az érzelmeivel, hanem arról, hogy bízol benne, hogy tudja alkalmazni azokat a megnyugtató stratégiákat, amiket együtt már megtanultatok.

Azt is jelezheted felé, hogy érzed, hogy több figyelmet szeretne tőled kapni, amit meg is fogsz neki adni később, ahogy megnyugszik. De most előbb kap egy kis időt, hogy megnyugodjon.

Egy kis idővel később visszamehetsz és megkérdezheted, hogy hogyan érzi magát, szeretné-e, ha megölelnéd, vagy szüksége van-e még egy kis időre. Olykor mindannyiunknak csak egy kis időre van szükségünk.

 

  1. Játsszuk újra!

Képzeld el, hogy egy szuper jó programot szervezel a hétvégére, amitől te is izgatott vagy. Mégis, valami hiba csúszik a gépezetbe, a párod valamiért ideges, amitől a gyerekek zaklatottá válnak vagy egymással veszekednek, neked pedig mindentől elmegy a kedved.

Mit tehetsz? Nem ezt tervezted. Valahogy minden szétesett.

Mégis, mi lenne, ha újrakezdenétek?

A gyerekek felfogják, hogy olykor rosszul cselekednek, amit viszont azért nehéz bevallaniuk, mert azzal elveszítenék a hitelességüket. Pedig eközben érzik, hogy ezt jobban is tudták volna csinálni.

Ezért sokat segíthet, ha újrakezditek a helyzetet, mindenki kap esélyt azzal, hogy újra nekifussatok, újra lejátsszátok, immáron úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

 

  1. Mit tanulhatunk ebből? Mit tanított nekünk ez a helyzet?

Minden nehéz helyzetből tanulhatunk valamit, és ezt érdemes a gyermekeinknek is megtanítanunk.

A nehéz problémák olykor új lehetőségek is, és sokszor a hibázásokon keresztül is fejlődünk, növekszünk. A csalódás, a düh, a fájdalom rámutathat arra, hogy egy helyzetet nem kezeltünk jól, rámutathat, hogy nem mindenki igazi barát, aki kedves, vagy akár arra, hogy mi nem voltunk az adott helyzetben jó barátok, amiért bocsánatot kellene kérnünk.

Az érzelmeknek mindig van oka és van jelentése, amit jó, ha átbeszélünk.

 

  1. Legközelebb már emlékszel erre.

Amikor segítesz a gyermekednek abban, hogy miként szabályozza az érzelmeit, vagy együtt javítjátok ki a rossz viselkedést, együtt kerestek jóvátételi lehetőséget, akkor ez az egy egyszerű mondat tudatosíthatja a gyermekedben azt, hogy miként is oldottátok meg a helyzetet. Felhívod a figyelmét arra, hogy legközelebb emlékezhet minderre. Miközben az is tudatossá válhat benne, hogy a mostani hibázás nem állandó, képes idővel fejlődni, ezért van lehetősége legközelebb újra megpróbálni, ezúttal jobban.